Természetesen nem a nemlétező vietnámi emlékeim gyötörnek eme karanténos, wc papír halmozó időkben.De! Háború dúl az elmémben, leginkább akkor amikor nem automata üzemmódban működöm. Az utóbbi időben inkább szerettem így túlesni a napjaimon, de a digitális oktatás( ÁMEN...) megkezdésével, a jól felépített rendszer, amiben tengettem életem rögtön felborult. Megfosztottak azoktól a mindennapi problémáktól, amik a figyelmemet és felkészültségemet igényelték. Elmentek a diákok, s a távozásukkal olyan, mintha az élet is elhagyta volna az iskolát. Persze mennek az órák- több időt is igényel a felkészülés- de ez nem az a KALAND,amire befizettem, amikor (f)elvállaltam hivatásom. Hiányoznak a megszokott helyzetek, a megoldandó feladatok, a kapcsolatok, a felelősség, a kollégák...Remélhetőleg 40 év múlva nosztalgiázva tekintek vissza, hogy első munkaévem felét valami világméretű koronajárvány miatt a Zoomon, a Google Classroomon töltöttem.

Az, hogy a hazamenetel milyen nyomot hagy az alakulóban lévő osztályközösségben szintén aggasztó dolog és nehéz nem tudomást venni róla. Mindenesetre a tőlünk telhetőt megtesszük, hogy egyben tartsuk a diákokat, és úgy látom-s ez talán még ijesztőbb számomra-ők is lassan ráébredtek, hogy ez az elmúlt három hét lehet, hogy csak a kezdet.

Mégis fontos,hogy bizakodva nézzek/nézzünk a jövőbe, tehát legközelebb csupa örömteli hírrel és gondolattal fogok visszatérni! :)

Köszönöm, hogy szánsz időt csapongó gondolataimra!

Megosztás a facebookon

Sokat sejtető cím.

Ahogy az a fejetlenség is sok(jót nem)at sejtető, ami az egész COVID-19 körül zajlik (világszinten). 
Mi az iskolában első kézből tapasztaljuk meg, milyen az, amikor komolyabbra fordulnak a dolgok. Nincs külföldre utazás( nyári nyelvkurzusok, amikben én is részt vettem volna-lemondva), nincsenek tömegrendezvények, egy "laza" márius 15-i megelmlékezést nem tarthatunk egész iskolával, csak korlátozott diákszem előtt. Hétévégén moziba akartam menni a srácokkal...bejelentkeztem itt is, ott is, aztán szépen le is mondtam mindent, mivel holnaptól hivatalosan se mozi, se színház,se egyetem, se tömegrendezvény. 

Jó kérdés, hogy a magyar egészségügy és gazdaság kész-e arra, hogy megvédje saját polgárait.Hogy más kérdésekbe most ne is gondoljunk bele...Majd kiderül.

Megosztás a facebookon

Sok minden változik az ember életében.Mondhatnánk azt is, hogy minden változik az ember életében. Hogy ezek a változások pozitív vagy negatív hatással lesznek a Földön eltöltött néhány évtizededre csak az idő fogja tudni megmondani. Van, hogy fáj a változás...Van, hogy jobban fáj, mint gondoltad volna, de mégis emellett a fájdalom mellett ott van az új lehetőség, amely előre visz karrieredben, személyiségedben, felnőtté válásodban - nem ebben a fontossági sorrendben :) . Törések mindenki életében vannak, ki előbb, ki később kell, hogy megküzdjön velük. Számomra az elmúlt több mint egy év volt az az időszak, amit a szó szoros értelmében túl kellett élnem.Minden napot,minden órát, s volt, hogy minden percet. Elfecsérelt gondolat, hogy az idő majd megoldja, mégsem volt más amibe kapaszkodhattam volna. S lám az Élet/Isten kárpótol...csak türelmesen túl kell élned.

Mit jelent a kárpótlás? Lehetőségeket, amelyeket meg kell ragadnod, hogy kihúzzon a saját vermedből, ahova magad miatt, vagy -könnyű mindig a körülményeket okolni- rajtad kívűlálló okok miatt jutottál. A lehetőség jönni fog, csak észre kell venned, ezért járj nyitott szemmel, füllel és szívvel. A megragadott lehetőség miatt vagyok ma én is ott, ahol. Választott pályámon boldog kezdő, akit nem keserít el sem az új NAT, sem a régi fizetés. Néhány napja az új helyemre is beköltöztem, s bár bútorok még csekély mennyiségben találhatók meg kis erődítményemben, máris otthonként tudok gondolni rá. Nem gondolom magam nagyravágyónak,rámenősnek sem, de némi szerencsével, a lehetőségek felismerésével és megragadásával ott vagyok, ahol soha nem gondoltam volna, hogy leszek. Egyedül vagyok, de a saját váramban, amit a saját elképzelésem szerint alakítok. Egyedül vagyok, s emiatt félek is rendesen... Úgy érzem, mintha az életem két pohár lenne: az egyik csordultig tele - imádom, szerencsés vagyok, talán még jól is csinálom, amit kell - a másik meg olyan üres, hogy csak nagy nehézségek árán tudom a földön tartani agyamat, szívemet, lelkemet. Ilyenkor gondolkozom el azon, hogy vajon megérte-e? Pikk-pakk otthagyni mindent, ami addig jelentett valamit is számomra... De közben nem akarom egy régi szemüvegen keresztül bámulni a saját jelenemet. Bár nem frissekk az emlékek, sokszor űznek még álmomban, realitásban, néha egy-egy gondolatként suhanva át nagyszerű(!) fejemen. Keserűség a veszteségek miatt, kevésszer boldogság az, ami ilyenkor betalál. Talán ha a keserűség eltűnik, s már csak a boldog-szép emlékek jutnak néha-néha eszembe, akkor jött el az a pillanat, amit már rég óta várok...s még sokáig fogok. Ezt megoldani azonban egyedül nem tudom, a már emlegetett idő segítségét kell, hogy kérjem. Addig pedig maximális beletemetkezés a munkába, amelyről talán soha nem is gondoltam volna , hogy ennyit fog jelenteni nekem, egy kapaszkodót, egy ugródeszkát, egy olyan eszközt, amely színt, boldogságot,sikert, megnyugvást ad életem eddigi legnehezebb szakaszában.

 

Megosztás a facebookon

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

.

Megosztás a facebookon

Lássuk a medvét!

Sziasztok!

Gondolom sokakat nem vágott a földhöz az, hogy nagyobb szünetet tartottam a legutóbbi bejegyzésem óta. Ha mégis, keress meg és személyesen kérek bocsánatot Tőled, kedves olvasóm! :)

 

Mint a like/kattintásvadász cím is jelzi, Szeged legjobb hamburgerét kerestük. A legjobb alatt a legfinomabbat, a legjobb ár/érték arányút és a legjobb kiszolgálást értem. Ezek alapján saját, nem reprezentatív gasztro-körutam eredménye a következő:

4. helyezett a Cirmi kézműves gasztrokocsma

Hát igen...nem, inkább nem.
Nagy várakozások, sok pozitív vélemény,de akkor sem. Irtó drága, kicsi adag, és bár a hely nagyon menő, a hamburgerük sajnos egyáltalán nem esett jól a páciensek gyomrának....és nagyon drága,jah...de ezt már említettem.

3.helyezett a Famous-American & Street Kitchen

Kifejezetten finom a hamburgertál, a saláta hozzá kevéske, szinte csak dísznek van a tálon, de a sültkrumpli...az finom, de olyan fűszeres,hogy kész rablás, tekintve,hogy 3-4 liter vizet rögtön lenyomnál magadba ..:). Az ár nem vészes, a kiszolgálás kedves. Nem rossz,de lesz ennél jobb is .

2.helyezett a Bohém tanya

Még a tulajdonoscsere előtt teszteltük a helyet( kb fél éve) és hihetetlenül finom, laktató tálat kaptunk,hatalmas hússal friss zsemlében, kedves kiszolgálással,közepes árkategóriával. Azóta történt a váltás és amikor legutóbb ottjártunk, nagyon úgy tűnt, még keresik a "receptjüket"...de hajrá, a reményem nem vesztettem el bennetek :)

Az impozáns lista első helyezettje pedig nem más mint a Mekdonáldsz...(nincs még egy olyan sajtburger mint ebben az egységben) :D ...nem, nem, A Trója Ételbár és Kávézó.

Itt aztán minden van, gyros, tortilla,kebab... minket azonban csak a HAMBURGER érdekelt. Választható husikával(vegáknak is van zöldséges cuccos), finom salival és sültkrumplival...mennyei. Árban közepes, nem drága, sőt a minőséghez képest kifejezetten olcsó. Kedves kiszolgálás, pörgés és ... plazmatévék mindenhol... nem értem miért kell 4-5 db a felső blokkba. Elvonja a figyelmet, és mire a látogató észbe kap, már fél órája bámulja Rihannát, Kányét, és a 80-as évek Madonnáját.

Ha teheted, próbáld ki Te is ezeket a helyeket, és állítsd fel saját sorrendedet.
Egészségetekre :)
Levi

Megosztás a facebookon

Sziasztok!

Kicsit más vizekre evezünk most, ugyanis kiköltöztem az újszegedi kollégiumból, ahol eddig laktam és nem tudom szó nélkül hagyni ezt az érzést. Bocsánat az off-ért, remélem minőségi olvasóim megértik és érdeklődve fogadják mostani írásomat is. :)

2011 augusztus végén érkeztem Szegedre,friss egyetemistaként, sablon szöveggel és reményekkel. Nem ismertem senkit az új lakhelyemen, de ezzel sokan voltak még így. Az öt év alatt sok mindent megtapasztalhattam - és bár legyen az jó vagy rossz - úgy gondolom segített megformálnom/megtalálnom a saját személyiségem. Ismertségek jöttek-mentek, valaki pozitív nyomot hagyva lépett ki az életemből, sokan pedig példát mutattak olyan magatartásból, amelyet én nem szándékoztam "elsajátítani". Érettebb fejjel úgy érzem nem szabad csak azoknak hálás lenni, akik pozitív irányba segítették az életemet.  Minden tapasztalatmorzsa fontossá válhat később, és ha mást nem is, azt megtanulhattam, hogyan nem szeretném élni az életemet. Na, de hogy ne legyen ennyire letargikus ez az írás, mégis csak boldogan fogok visszagondolni a koliban töltött éveimre, habár a tanulmányaim zötykölődtek kicsit, az első évek fiatal hibáit, bolondságait nem bánom. Átbulizott esték, egynapos tanulások, több ezer órányi kockulás, egy-két(!!!) megrészegedett ismertségkötés, egy bizonyos szerelem, ami sok nehézséggel és buktatóval, de máig is tart és remélem még sokáig elér ...Ezeket a kollégiumnak és a közösségnek köszönhetek... Nagyon nagy klisé, de valóban az egyetemista évek a legszabadabbak életünkben, és bár én csínján aknáztam ki a benne rejlő lehetőségeket, ma sem csináltam volna másképp a dolgaimat. (Talán azért tényleg többet kellett volna tanulnom a vizsgákra :) )

Érdekes, míg másokat nyitottabbá tesz ennyi kollégiumban eltöltött idő, engem mégis inkább zárkózottabbá, megfontoltabbá alakított, amire valószínűleg mindig is hajlamos voltam. Néha nyugdíjasnak érzem magam velem egykorú vagy idősebb fiatalok között, gondolkodásmódban bizonyosan 40 felett járok :). Jó vagy rossz dolog ez, nem tudom, mindig máshogy érzem,de ilyen vagyok, nem tagadom. 

Most kezdődik egy új szakasz, egyetem-munka-albérlet-párkapcsolat kombinációt próbálom majd minél jobban megvalósítani( nem feltétlen ebben a sorrendben :D), de persze Nektek nem maradok adósotok a magamra vett feladattal, továbbra is járom a kávézókat,kocsmákat, éttermeket és beszámolok minderről ami érdekelheti a nagyszerű Olvasót! :)

Üdv:
Levi

Megosztás a facebookon