Sziasztok!
Kicsit más vizekre evezünk most, ugyanis kiköltöztem az újszegedi kollégiumból, ahol eddig laktam és nem tudom szó nélkül hagyni ezt az érzést. Bocsánat az off-ért, remélem minőségi olvasóim megértik és érdeklődve fogadják mostani írásomat is. :)
2011 augusztus végén érkeztem Szegedre,friss egyetemistaként, sablon szöveggel és reményekkel. Nem ismertem senkit az új lakhelyemen, de ezzel sokan voltak még így. Az öt év alatt sok mindent megtapasztalhattam - és bár legyen az jó vagy rossz - úgy gondolom segített megformálnom/megtalálnom a saját személyiségem. Ismertségek jöttek-mentek, valaki pozitív nyomot hagyva lépett ki az életemből, sokan pedig példát mutattak olyan magatartásból, amelyet én nem szándékoztam "elsajátítani". Érettebb fejjel úgy érzem nem szabad csak azoknak hálás lenni, akik pozitív irányba segítették az életemet. Minden tapasztalatmorzsa fontossá válhat később, és ha mást nem is, azt megtanulhattam, hogyan nem szeretném élni az életemet. Na, de hogy ne legyen ennyire letargikus ez az írás, mégis csak boldogan fogok visszagondolni a koliban töltött éveimre, habár a tanulmányaim zötykölődtek kicsit, az első évek fiatal hibáit, bolondságait nem bánom. Átbulizott esték, egynapos tanulások, több ezer órányi kockulás, egy-két(!!!) megrészegedett ismertségkötés, egy bizonyos szerelem, ami sok nehézséggel és buktatóval, de máig is tart és remélem még sokáig elér ...Ezeket a kollégiumnak és a közösségnek köszönhetek... Nagyon nagy klisé, de valóban az egyetemista évek a legszabadabbak életünkben, és bár én csínján aknáztam ki a benne rejlő lehetőségeket, ma sem csináltam volna másképp a dolgaimat. (Talán azért tényleg többet kellett volna tanulnom a vizsgákra :) )
Érdekes, míg másokat nyitottabbá tesz ennyi kollégiumban eltöltött idő, engem mégis inkább zárkózottabbá, megfontoltabbá alakított, amire valószínűleg mindig is hajlamos voltam. Néha nyugdíjasnak érzem magam velem egykorú vagy idősebb fiatalok között, gondolkodásmódban bizonyosan 40 felett járok :). Jó vagy rossz dolog ez, nem tudom, mindig máshogy érzem,de ilyen vagyok, nem tagadom.
Most kezdődik egy új szakasz, egyetem-munka-albérlet-párkapcsolat kombinációt próbálom majd minél jobban megvalósítani( nem feltétlen ebben a sorrendben :D), de persze Nektek nem maradok adósotok a magamra vett feladattal, továbbra is járom a kávézókat,kocsmákat, éttermeket és beszámolok minderről ami érdekelheti a nagyszerű Olvasót! :)
Üdv:
Levi